A mikroszkópok rövid története
A tudomány és a technológia fejlődésével egyre nagyobb igény mutatkozott a mikroszkopikus világ megfigyelésére. A mikroszkóp pontosan egy ilyen eszköz,{1}}áttöri az emberi látás korlátait, és szabad szemmel láthatatlan finom struktúrákra terjeszti ki.
A mikroszkópokat a 16. század óta fejlesztik, az egyszerű nagyítókon alapuló korai összetett mikroszkópoktól a szerkezetileg bonyolultabb változatokig. A fáziskontraszt-, fluoreszcencia- és polarizációs mikroszkópos technikák megjelenésével egyre szélesebb körű alkalmazásra találtak olyan területeken, mint az orvostudomány, a biológia, az anyagtudomány és a vegyészmérnöki technikák.
Mikroszkóp gyártója
Mikroszkópos képalkotás elve
Ha egy tárgy között helyezkedik elFés 2Faz objektív előtt (aholFa tárgyoldali gyújtótávolság), az objektívlencse képoldalán a gyújtótávolság kétszeresét meghaladó, fordított valós kép jön létre.
A mikroszkóp tervezésénél ez a közbenső kép a szemlencse fókuszpontjához közel helyezkedik el (F₂). Az objektív első nagyított képét (a közbenső képet) így tovább nagyítja a szemlencse. Végül a szemlencse tárgyoldalán (a közbenső képpel azonos oldalon), az emberi szem közeli pontjában (kényelmes látótávolság) egy felnagyított, függőlegesen álló virtuális kép keletkezik.
Ezért ha a mikroszkóp alatt a szemlencsén keresztül nézzük (kiegészítő korrekciós prizmák nélkül), a végső kép az eredeti tárgyhoz képest fordítottnak tűnik.
A mikroszkópos képalkotás típusai
