Ha valaha is belenézett mikroszkópba, hogy megörökítsen egy sejt, egy apró textilszál vagy egy mikroelektronikai alkatrész bonyolult részleteit, akkor valószínűleg a két leggyakoribb objektívtípussal találkozott: a száraz és a glicerin-merítésű objektívekkel. Mikroszkópobjektív-szállítóként, aki több mint egy évtizede dolgozott laboratóriumokkal, kutatóintézetekkel és ipari csapatokkal, első kézből láttam, hogy a megfelelő objektív kiválasztásával miként lehet a megfigyelést létrehozni vagy megszakítani – szóval részletezzük a legfontosabb különbségeket, mikor kell használni, és hogyan illeszkednek a katalógusunkban szereplő lencsék ezekbe a kategóriákba.
Először is kezdjük az alapokkal: az objektív az elsődleges optikai elem, amely összegyűjti a fényt a mintából, felnagyítja, és felfelé vetíti a szemlencse vagy a kamera felé. Az objektív alja és a minta felülete közötti tér az, ahol a legélesebben térnek el a száraz és a glicerinbe merülő objektívek. A száraz objektívek, ahogy a neve is sugallja, levegő tölti ki ezt a rést a lencse és a minta között. Ezzel szemben a glicerin-merítő objektívek folyadékot (majdnem mindig glicerint, bár egyes változatok más folyadékokat) használnak ennek a távolságnak az áthidalására. Ez az egyetlen különbség a teljesítményen, a tervezésen és a használati eseteken keresztül minden felhasználó számára fontos módon hullámzik.
Merüljünk el az optikai teljesítményben, ami annak a lényege, hogy miért számít ez a résválasztás. A fény nem azonos sebességgel halad különböző közegeken keresztül, és amikor egyik anyagról a másikra mozog, megtörik (elhajlik). Ha egy száraz objektív lencséje a levegőben van, a mintát érő fény nagy része felülről érkezik, de a levegő törésmutatója ~1,0. Az objektív lencséjének üvegének törésmutatója magasabb (1,5 körüli), így amikor a fény üvegről levegőre megy át mintára, meredekebb szögben hajlik meg. Ez a numerikus apertúra (NA) elvesztéséhez vezethet – ez egy kritikus mérőszám, amely méri az objektív képességét a minta fényének rögzítésére, és közvetlenül kapcsolódik a felbontáshoz. Az Abbe-egyenlet által meghatározott felbontás megközelítőleg 0,61λ/NA, ahol λ a használt fény hullámhossza. Ez azt jelenti, hogy a magasabb NA tisztább, részletesebb képeket jelent. Egy száraz, nagy teljesítményű objektív például 0,95 körüli NA-t érhet el egy 100-szoros objektív esetében, de ez olyan magas, mint amennyi levegővel bír.
A glicerin törésmutatója viszont ~1,47, ami sokkal közelebb áll az üveg indexéhez. Ha kitölti a lencse és a minta közötti rést glicerinnel, a fény sokkal kevésbé hajlik meg, amikor a lencse és a folyadék között mozog, így több fényt rögzít. Ez lehetővé teszi, hogy a glicerin-immerziós objektívek akár 1,6-os NA-értéket érjenek el a 100-szoros objektívek esetében, de néha még magasabb is a speciális modelleknél. Ez az extra NA közvetlenül a felbontást jelenti: egy 100-szoros száraz objektív NA 0,95-nél akár ~200 nanométeres részleteket is képes felbontani, míg egy 100-szoros glicerin-immerziós objektív NA 1.4-nél körülbelül 170 nanométert képes felbontani, ami elegendő ahhoz, hogy olyan apró struktúrákat lássunk, mint például az egyes mikrotubulusok a sejtekben, vagy egy száraz lencse hibája a vékony lencsékben.
Ez nem csak a nagy teljesítményű objektíveknél jelenik meg. A kisebb fogyasztású objektívek (például 10-szeres vagy 20-szoros) szintén előnyösek lehetnek, különösen olyan alkalmazásokban, ahol még a kis felbontás is fontosabb, mint például a kórszövettani vagy anyagtudományi vizsgálatok. Ennek ellenére a glicerin-merítésű objektívek nem egyformák, és kialakításuk olyan kompromisszumokkal jár, amelyeket a száraz objektívek elkerülnek.
Ezután beszéljünk a tervezésről és a gyakorlati használatról. A száraz objektívek használata, karbantartása és tárolása sokkal egyszerűbb. Nincs kezelendő folyadék, nincs veszélye annak, hogy kifolyjon vagy kiszáradjon, és a száraz objektívek között válthat anélkül, hogy megváltoztatná a minták elkészítésének módját. Száraz objektívkínálatunk olyan opciókat tartalmaz, mint a 185 Achromatic Objective, a rutin laboratóriumi feladatokhoz használható igásló, amely megfelel a szabványos mikroszkópokhoz, valamint az Infinite Plan Achromatic Objective olyan alkalmazásokhoz, amelyek lapos, torzításmentes képeket igényelnek a teljes látómezőben. Kínáljuk továbbá az Achromatic Microscope Objective-t, amely egy költségkímélő lehetőség oktatási laboratóriumok és kisméretű kutatócsoportok számára, amelyeknek nincs szükségük a legmagasabb NA-ra, valamint a 195 Achromatic Objective-t, egy kompakt száraz lencsét, amely ideális a terepmunkában vagy a gondozási diagnosztikában használt kompakt mikroszkóprendszerekhez.
Ezzel szemben a glicerin-immerziós objektíveket tömítőgyűrűkkel és speciális lencsebevonatokkal tervezték, hogy ezzel a folyadékkal működjenek. Be kell meríteni a lencsét: helyezzen egy kis csepp glicerint a mintára, engedje le az objektívet, amíg hozzá nem ér a csepphez, és győződjön meg arról, hogy nincsenek légbuborékok a lencse és a folyadék között (a légbuborékok szétszórják a fényt és rontják a képminőséget). Használat után gondosan le kell tisztítani a glicerint a lencséről – a glicerin ragacsos, így ha száradni hagyjuk, maradványokat hagyhat maga után, ami idővel befolyásolja a teljesítményt. Ez az extra lépés azt jelenti, hogy a glicerinbe merítési objektívek kevésbé alkalmasak nagy áteresztőképességű munkafolyamatokhoz, például ipari minőség-ellenőrzéshez, ahol több tucat mintát kell egymás után gyorsan ellenőrizni. Nem kompatibilisek azokkal a mintákkal sem, amelyek nem működnek folyadékbemerítéssel: ha a minta nedves, vagy ha élő sejtekkel dolgozik, amelyeket glicerin károsítana, a száraz objektív az egyetlen életképes választás.
Egy másik lényeges különbség a munkatávolság. A munkatávolság az objektív alja és a minta felülete közötti tér, amikor a lencse fókuszban van. A száraz objektívek, különösen a nagy teljesítményűek, általában nagyobb munkatávolsággal rendelkeznek. A 100-szoros száraz objektív működési távolsága akár több milliméter is lehet, így lehetőség nyílik a minták manipulálására, foltok hozzáadására vagy fedőlemezek használatára anélkül, hogy a lencse a mintába ütközne. A glicerin-merítésű, nagy teljesítményű objektívek működési távolsága azonban sokkal rövidebb – a 100-szoros objektívek esetében gyakran kevesebb, mint egy milliméter. Ennek az az oka, hogy a glicerinhíd lehetővé teszi, hogy a lencse közelebb kerüljön a mintához, hogy több fényt rögzítsen, de ez azt jelenti, hogy rendkívül óvatosnak kell lennie, hogy elkerülje a mintát, ami károsíthatja a lencsét és a mintát. Azoknál a feladatoknál, ahol gyakran kell áthelyezni a mintákat, vagy egyenetlen mintákkal kell dolgozni, a száraz objektívtől való nagyobb munkatávolság nagy előnyt jelent.
A kontraszt egy másik terület, ahol a két típus különbözik, különösen, ha speciális képalkotó technikákkal párosítják. A száraz objektívek jól működnek fényes mezővel, fáziskontraszttal és még alap fluoreszcenciával is, de nagy kontrasztú alkalmazásoknál, mint például a differenciális interferenciakontraszt (DIC) vagy a sötéttér-mikroszkópia, a glicerinbemerítés javíthatja a fényrögzítést. Ezért viseljük az Infinity Plan High Contrast Objective-t, egy száraz lencsét, amelyet átlátszó minták, például festetlen sejtek nagy kontrasztú képalkotására optimalizáltak, de glicerin-merítési alternatívákat is kínálunk a még élesebb kontraszt érdekében szuperfelbontású vagy konfokális képalkotás során. Várjunk csak, az olyan szuperfelbontású technikák, mint a STED (stimulált emissziócsökkentés), nagymértékben támaszkodnak a magas NA-ra, ezért ezekben az alkalmazásokban gyakran a glicerin-immerziós objektívek a legmegfelelőbbek, mivel a száraz objektívek egyszerűen nem érik el a 200 nanométer alatti struktúrák felbontásához szükséges NA-t.


Foglalkozzunk a gyakori tévhitekkel is: egyes felhasználók úgy gondolják, hogy az összes merítési objektív csak 100-szoros objektívekhez való, de ez nem igaz. A közepes teljesítményű munkákhoz 20-szoros és 40-szeres glicerin-merítésű objektívek állnak rendelkezésre, amelyek még mindig magasabb NA-t kínálnak, mint száraz társaik. És nem minden folyadék glicerin, de a glicerin a leggyakoribb, mivel nem mérgező, üveghez közeli törésmutatója van, és viszonylag stabil. Az immerziós olaj egy másik lehetőség, de az olaj csak üveg fedőlemezekkel kompatibilis, míg a glicerin üveg és műanyag fedőlemezekkel is működik, ami sok modern laboratóriumi mintánál nagy előny.
A költség gyakorlati tényező is. A száraz objektívek általában olcsóbbak, mint a glicerin-merítéssel egyenértékűek, különösen a belépő szintű lencsék esetében. A 185 Achromatic Objective ára a szűk laboratóriumi költségvetéshez illeszkedik, így ideális olyan oktatási környezetekben, ahol a diákok a mikroszkóp alapjait tanulják. De ha erre az extra felbontásra van szüksége a fejlett kutatáshoz, a glicerin-merítési célok megtérülő befektetést jelentenek. A kompromisszum a kisebb áteresztőképesség és a gondosabb kezelés, de a képminőség javulása megváltoztathatja a munkáját.
Szóval mikor melyiket érdemes választani? Ha rutinszerű megfigyeléseket, oktatási laboratóriumokat, nagy áteresztőképességű vizsgálatokat végez, vagy élő mintákkal vagy egyenetlen felületekkel dolgozik, egy száraz objektív a katalógusunkból, például a 195 Achromatic Objective, amely tökéletes az általános felhasználású alkalmazásokhoz, megfelel az Ön igényeinek. Ha apró szubcelluláris struktúrákat, vékony félvezető fóliákat néz, vagy maximális felbontásra van szüksége a kutatási munkákhoz, a glicerin-immerziós objektív a jobb választás, mindaddig, amíg készen áll a folyadék óvatos kezelésére.
Végső soron a száraz és a glicerinbe merülő objektívek közötti különbség nem csupán technikai részlet, hanem egy választás, amely befolyásolja a munka minőségét. Beszállítóként azt tapasztaltam, hogy a csapatok időt és erőforrásokat vesztegetnek azzal, hogy rossz objektívet választottak, ezért mindig arra buzdítom az ügyfeleket, hogy először gondolják át a használati esetüket: mekkora a minta mérete? Milyen felbontásra van szüksége? A mintája képes kezelni a folyadékba merítést? Ha készen áll arra, hogy felfedezze projektjeihez a megfelelő célt, forduljon csapatunkhoz, hogy megbeszéljük konkrét igényeit. Segítünk összehasonlítani teljes termékkínálatunkat, az alap akromatikus mikroszkóp objektívtől a speciális, nagy kontrasztú és tervobjektívekig, hogy megtalálja a tökéletes illeszkedést.
Hivatkozások
- Inoué, S. és Spring, KR (1997). Videómikroszkóp: Az alapok. Plenum Press.
- Murphy, DB (2001). A fénymikroszkópia és az elektronikus képalkotás alapjai. Wiley-Liss.
- Abramowitz, M. és Stegun, IA (szerk.). (1972). Matematikai függvények kézikönyve képletekkel, grafikonokkal és matematikai táblázatokkal. Dover kiadványok.
- Lang, W. (2007). Optikai mikroszkópia: alapelvek és alkalmazások. CRC Press.
